IMPORTANT LINKS
_{My Guest Map
Feature - my friends, those i already met, those who watch me, check them out!
Hungarians, Europeans, Budapester, HungaroMania - important clubs
Devgalamb - pics and deviants on and about hungarian devmeets (kepek, deviantok a magyar devmeetekről)
Hungarian Devmeets - all the links, everything you could know about them (Magyar Devmeetekről minden, ami létezik!!)
Hungarian Alphabets and Pronounciation - a little grammar lesson how to spell hungarian words, really useful!!}
------------------------------------------------------------------

Levél ...-nek

És nem telik el úgy nap, h ne jutnál eszembe. Ez szánalmas? Sírnom kéne, mert nem kellek? Vagy nevetnem, hogy ké.pes vagyok még érezni? Sokan sokféleké.pp próbáltak mostanában leszoktatni róla. És direkt és nem direkt és önzésből és felelőtlenségből és tudták és nem tudták. Hát jelentem, nem sikerült még senkinek sem! Persze, az lenne nagyon ciki, ha 21 évesen az érzelemmentesség határain vergődnék, szóval jaja, nem kell ezt túldramatizálni. Tudom én is. De hát, mit kezdjek mostan én te veled?
Nagyon tudok ám tanácsokat osztani és rengeteg filozófiám van arról, hogy hogy kéne élni, hogy hogy jó élni… de a cipész cipője általában lukas, mert arra nem marad idő… csak csapongok összevissza és belekapaszkodom mindig valamibe, ami jónak tűnik. Na, nem mintha hazugság vagy álca lenne a vidámságom, amit csak a külvilágnak kommunikálok, de hihetetlen amplitúdójú sinusgörbéket élek meg. Most kicsit nehezebb, mint szokott lenni, mert most kicsit több terhet cipelek magammal, mint általában, de erre vagyok hivatott, így hát bírom, nem is panaszkodok, csak analizálok és kutakodok, mélyen magamban, hogy mi merre miért. Egy-két pajtásom meg igen csak aggódik értem mostanság, valószínű ők észreveszik, amit én nem. Nem tudom, de fura dolgokat mondanak, amiből az jön le, hogy lehet, nem vagyok teljesen rendben, ami egyrészt fura, másrészt lehet, h érthető, végül is mindegy, mindenkivel megesik néha.
Nem tudom, hogy mi fogott meg benned ennyire és sajnos abban sem vagyok eléggé biztos, hogy van értelme ennek az egésznek. De tudod, néha csak úgy érez valamit az ember és vannak érzések, amik olyan erősen belénk ívódnak és nem hagynak békén. Valami ilyesmi van velem, és nem nagyon tudok szabadulni tőle és talán vakítóan erős, és buta dolgokra sarkall. De van, amikor pont a butaság és a naivság nélkül nem láthatunk, vagy tapasztalhatunk meg dolgokat. Ahh, bárhogy is próbálkoznék, valószínűleg nem tudom levakarni magamról úgysem, hogy szeretek kockáztatni. Úgyhogy most már nem is próbálkozom tovább ilyesmivel. (: Hülye vagyok, mint egy kisgyerek és nincs kedvem tapasztalatok nélkül hinni dolgokban és félni tőlük. Hajt a vérem, és hirtelen lelkesít és néha túlzottan is, én tudom.
Sokat gondolkoztam azon, hogy mit kezdjek a helyzettel, mert nálam olyan nincs, hogy semmit, így hát úgy döntöttem, hogy most már kb. minden mindegy, talán semmi vesztenivalóm nincs, max nyerek némi nyugalmat abban a katyvaszban, ami most körül vesz és pedig azzal, hogy ezt leírom, és ha te ezt most olvasod, akkor igen bátor voltam, mert nyilván elküldtem neked. : D Ha reagálsz rá, örülni fogok, ha nem, akkor tudom, hogy nem érdekel nagyon, de sebaj, mert nekem fontos volt és jól esett, hogy ezt végre letisztázzam.
Egyszer volt, hol nem volt… és ilyenkor szokták mondani, hogy talán igaz sem volt… Hát nem tudom, hogy mi volt igaz és mi nem, lehet, hogy te tudod, de még az is lehet, hogy csak mi ketten együtt tudnánk ezt csak kibogozni, mert lehet, hogy mindketten rendelkezünk olyan információkkal, amit a másik nem tud. Tök jó lenne, ha egyszer leülnénk egymás mellé, és lábat lógatva elmesélnénk egy-egy sztorit, ami ugyanarról szól és csinálnánk belőlük egyet. És mosolyognánk egy nagyot, vagy kacagnánk, vagy csendben és végre nyugodtan megértenénk mindent.
Tudom, hogy nem vagyok egy egyszerű eset, főleg mostanában nem és valószínűleg eléggé kiszámíthatatlan vagyok, és csinálok olyanokat én is, amiket nem az, hogy megbántam, de lehet, hogy nem így csináltam volna. A kommunikációzavar talán az egyik legrosszabb dolog a világon, mert értetlenséget szül és aztán már saját magad gyártod a sztori hiányzó részeit, merthogy a késztetés az értelem megtalálására mindig benned van. De most úgy döntöttem, hogy leírom, mi van bennem, mert így legalább az egyik fele tiszta lesz a dolognak, és mondhatni rajtad múlik, hogy össze akarod-e rakni a tiéddel, és hogy nekem azt elmeséld.
Azon gondolkodtam sokat, hogy anno, amikor a … megismerkedtünk, vajon tudtad-e, hogy súlya van a dolgoknak, amiket mondtál vagy ahogy viselkedtél. Hogy vajon te gondolkoztál-e azon, hogy bennem megmaradt sok minden és meg fogott sok minden. És nem azért, mert ilyen pszichopata lennék, hogy rátapadjak emberekre : D , hanem mert elég érzékeny vagyok és más voltál, mint azok, akik é.pp körülöttem voltak. Ezért felfigyeltem minderre és ezért is volt, hogy elkezdtél érdekelni. Meg amiről már beszéltünk, hogy nem kevés hasonlóságot fedeztünk fel kettőnk között, de komolyan, én tökre ledöbbentem, mikor ott a …-n mondtál mondatokat meg voltak gesztusaid, mintha a fiú alteregómmal néztem volna farkas szemet. (: Jó, hát megértettem, hogy szeretted …-t és ennyi, szóval próbáltam is továbblé.pni mind ezen és csak furcsa szé.p emléknek elkönyvelni az egészet. Erre te meg ké.pes voltál és szülinapi ajándékot csináltál magadból nekem. Hát hallod… : D Lehet, hogy ügyesen tudsz érzelmeket hazudni és megint csak egy mesét játszottunk el akkor és lehet, hogy nem is kellett volna túl komolyan venni, de hát ez van, ilyen vagyok sajna vagy nem sajna. Mert jól esett nagyon… mert olyan volt, mintha ott folytattunk volna valamit, ahol abbahagytuk. Na és aztán, hogy …, hát igen, az valahogy eléggé félresikeredett. Azt is értem, hogy miért, vagyis vannak róla elké.pzeléseim, hogy miért viselkedtél úgy, ahogy, illetve te is mondtad, hogy „…”.. Nos, az én kirohanásom, amit sms-ben küldtem el neked, hát abban nyilván nem csak te voltál benne, de úgy éreztem, hogy már megint bántva lettem és hogy az elmúlt másfél évem erről szólt kb., és hogy már nagyon elegem van. Szóval, igen, persze azt kérem tőled, hogy hagyj békén, mert hátha ez lesz a megoldás, de vajon miért kérem ezt? Erre nem nehéz rájönni, ha nem lennél fontos nekem, akkor nem is érdekelne ennyire, és nem érintene meg. Így hát, amikor megkerestél, mielőtt megint lementem …-ra, mondhatni örültem neki. Végső soron annak is, amiket írtál, mert tulajdonké.ppen őszintének tűnt a dolog és nekem sohasem azzal van a bajom, hogy az emberek miket éreznek, és miket nem, mondjuk velem kapcsolatban. Hanem az, ha nem vállalják fel ezt vagy ha hazudnak vagy ha mást mondanak. Mert én nem akarok úgy élni, hogy ne higgyek semmiben se, hogy mindig kételkednem kelljen. Mert az nagyon rossz lenne. Ezért éreztem azt a koncert után, hogy megint csak a levegőbe beszéltél, főleg, hogy úgy tűnt lánytársasággal távozol, amiből olyasmire következtettem, ami fájt és sértett nagyon. És az is sértett, hogy a köztünk lévő kommunikáció nagyon szexuális jellegűre degradálódott. Lehet, hogy ez azért van, amit én is pedzegettem neked, hogy úgy tűnik, hogy a fizikai vonzalom köztünk túlzottan gyorsítja/gyorsítaná a dolgokat, és nem nagyon van idő vagy helyzet arra, hogy végre egy jót beszélgessünk. Hogy végre megismerjük egymást, mert szerintem nagyon keveset tudunk egymásról. Én lehet, hogy rólad többet hallok pl. …, vagy lehet, hogy engem te jobban érdekeltél ahhoz, hogy jobban odafigyeljek rád, de lehet, hogy félreismerlek vagy nem tudom. Én már nagyon nem tudom, hogy mit higgyek rólad, pedig nagyon szeretnék tiszta ké.pet, már ha lesz rá lehetőségem. De ez nem úgy működik, hogy én kitalálom, hogy ismerjük meg egymást és akkor úgy lesz, ha te meg amúgy nem akarod.
Szóval mit mondjak még? Annyi mindent mondtam már. És annyiféleké.ppen. És sokszor tűnhettem következetlennek, nem mintha te nem. : P Sokszor mondtam, hogy hagyjuk békén egymást, holott nem akartam ezt, csak azt hittem ez lesz a megoldás. De most talán tényleg utoljára.. Én szeretném megadni a lehetőséget annak, hogy mindent letisztázzunk, hogy ne részegen fussunk össze és hirtelen érzelmektől fűtve reagáljunk valami hülyeséget egymásra, hanem ha van miről beszélnünk, akkor beszéljünk. Nem találgatok többet, nem filózom többet, ha van miért, akkor keresünk rá lehetőséget, ha nincs, akkor befejezzük.
Én tudom milyen az, amikor megkattansz egy hosszú kapcsolat befejezése után és nem találod önmagad és semmi sem ugyanaz, mint régen. És tudom milyen az szeretni valakit úgy, hogy ő már téged nem. Azt is tudom, milyen az, amikor félsz újra szeretni vagy félsz kapcsolatba bonyolódni, és mondhatni élvezed, hogy szingliként bármit bárkivel megtehetsz. De amikor elalszol és a francia ágy egyik oldalán alszol még mindig, pedig már a teljes ágy a tied, valahogy maradsz csak az egyik felén, mert üres az ágy egyedül. És ha felébredsz valaki mellett, aki éjjel szórakoztatott vagy szeretgetett, szerelmet hazudott neked, reggel olyan idegennek tűnik.. akkor rájössz, hogy valójában magányos vagy, csak é.pp félsz, hátha átvág valaki, vagy megbánt vagy úgy érzed, senki sem lesz olyan, mint a szeretett társad volt. Persze, hogy nem is, mert mindenkiből csak egy van, de én őszintén reménykedem benne, hogy lehet még ugyan olyan jó, vagy jobb. Hogy szerethetek majd valakit annyira, mint a voltbarátomat. De manapság olyan nehezen mernek közel menni egymáshoz az emberek, viszont ahhoz, hogy így legyen, meg kell ismerjem, ahhoz meg idő kell, de legalábbis sűrű kontakt meg kedv hozzá, hogy oda vissza megismerjük egymást valakivel.
Már belefáradtam abba, hogy vergődjek bárkivel is. Csak annyit mondanék, hogy szívesen megismernélek már, hogy ki vagy te egyáltalán. Minden kötöttség nélkül és minden szemrehányás nélkül. Nem tudom, lehet, hogy ez neked ijesztő, bár szerintem semmi extra nincs ebben, ezek tök egyszerű dolgok. Szerintem érted, hogy miről beszélek. Nem arról, hogy halálosan szerelmes vagyok beléd és beledöglöm, ha nem lehetsz az enyém. xD Hanem arról, hogy elég erős az az érzés, hogy kíváncsi vagyok rád, és hogy érdekelsz, hogy pl. ezt leírjam és elküldjem neked.

Hát ennyi. És erről szerintem nekem már nem kell több mindent elmondanom, csak ha érdekel és megkérdezed élőben. Akkor végre beszélünk, megbeszéljük. Ha nem, akkor nem. Mert ez most már tényleg egyszerűen butaság, amit művelünk.

( Aláírás: S.K. )